Nem, olyan nagyon azért nem kell siratni az 1949. évi XX. törvénycikket, vagyis az eddig hatályos Alkotmányunkat. Ám fel kell háborodni a nemrég elfogadottan! Mert a régi minden bajával együtt garantált nekünk jogokat, legalább papíron. Ilyen volt példának okáért a munkához és egészséges környezethez való jog. Nos, hát ez persze nem több mint leírt szó. Van munkád? Van egészséges életkörnyezeted? Nincs? És akkor? Tudtál valahova fordulni? Tudtál, bár az eredmény sokszor nem volt kielégítő.

Mi legyen több százezer honfitársunkkal? Ne csak „foglalkoztassák” őket, hanem valódi munkahelyet teremtsenek neki! Az azonnali megoldásokat nem helyettesíthetik a generációkra szóló stratégiai programok!

A piacgazdaság híve vagyok. A kidolgozott alternatívák jelenlegi választékát tekintve, a magántulajdonon alapuló rendszert tartom a relatíve legjobb megoldásnak. A magántulajdon és a piacgazdaság radikális „eltörlését” nem pártolom. (Lehetségesnek és kívánatosnak gondolom ugyanakkor a magántulajdonnal piacgazdasági körülmények között versenyképes, a magántulajdont és különösen a magán-monopóliumokat visszaszorító új, nyitottabb, közösségibb tulajdonformák kikísérletezését. Liska Tibor híveként, még a sikerrel kecsegtető kísérletek alapelveit is látni vélem.)

Marisa Mathias Portugáliában született 1976. február 20-án, szociológus és kutató. Aktivistája a veszélyes hulladékok égetése elleni mozgalomnak. 2005-ben a Baloldali Blokk önkormányzati képviselője lett Coimbrában. 2005-től a Baloldali Blokk Európai Parlamenti képviselője, tagja a Környezetvédelem, Közegészségügy, Élelmiszerbiztonság Bizottságnak.

Az ember sok más egyében kívül azért dolgozik, hogy megkeresse a „mindennapi betevőre” valót. A létfenntartás egyik alapvető eleme a megfelelő mennyiségű és a lehető legjobb minőségű élelmiszerhez való hozzájutás. A történelem során eleinte az emberek kapcsolata sokkal közvetlenebb volt az élelmiszerrel, hiszen a városiasodás előtt jelentősebb számú embertársunk termelte meg a saját ellátásához szükséges terményeket, ám az életforma változásával eltávolodtunk ettől és ma már leginkább, csak a rávalót keressük meg, és ezt fordítjuk élelmiszerre.

Az arab világ válsága nem pusztán az érintett térséggel, hanem a Nyugattal kapcsolatosan is rávilágít egy-két lényeges jelenségre. Azt, hogy a média és a politika egy kenyéren élnek, eddig is tudtuk. Azt azonban kevesen gondolták, hogy mindez olyan mértékben történik, hogy még a világ vezető hírcsatornái, a BBC és a CNN is teljes mértékben lefekszenek a háttérben húzódó politikai érdekeknek. Sőt, gyakran még a csúsztatástól és a ferdítéstől sem riadnak vissza.

Nem lehet kérdés, hogy jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésünk javításra szorul. Egy olyan világban élünk, ahol a véges rendszerek kizsákmányolása határainak végéhez közeledik. Folyamatosan és jelentősen csökkennek azok a nyersanyagok, amelyek lehetővé teszik a folyamatos gazdasági termelést, figyelem: nemcsak a gazdasági növekedést, hanem egyáltalán a termelést, alapvetően az ipari termelést. De nemcsak az iparban figyelhető ez meg, hanem a mezőgazdaságban alkalmazott ipari termékek esetében is, hiszen a műtrágyák felhasználása nélkül jelentősen csökkennének a terméshozamok, amelyek nem tennék e lehetővé a jelenlegi népesség ellátását sem.

A vörösiszapról továbbra is hallgatnak. Mindenki hallgat, a sajtó a kormány, a katasztrófavédelem. Pedig egy olyan eseményen vagyunk túl, amit a devecseri, kolontári és somlóvásárhelyi lakosok legnagyobb kiáltásának nevezhetünk. Április 11-én az iszapos területről Budapestre érkeztek az Esélyt az Életre a Vörösiszap Után érdekvédő civilszervezet képviselői majd' 1300 aláírással a kezükben. Az aláírások egy petícióhoz tartoztak, amit Magyarország legfőbb közjogi méltóságainak címeztek; a miniszterelnöknek, a köztársasági elnöknek és a parlament elnökének.

Tavaly – a fasizmus fölött aratott győzelem 65. évfordulójára, melyet Európában csak nálunk nem szeretnek megünnepelni – az orosz filmgyártás több munkával is megemlékezett.

Ezek közül is kiemelkedő és látványos Alekszandr Kott fiatal rendező műve, a háború első napjait bemutató „Breszti erőd”.

Japán atomkatasztrófája sok tekintetben megegyezik a magyarországi vörösiszapjatasztrófával. Innen nehéz megállapîtani, hogy ott mi a valóság, de ugyanazt a mentalitást lehet felfedezni, mint amit itt folytatnak az állami szerveknél.

Az, hogy megsérült az erőmű, az tény, az hogy szivárgás volt, az is. Nem egy ember került már kórházba sugárfertőzéssel. De a veszélyeket innen nem lehet felmérni, az ember csak gondolja, hogy nincs minden rendben. De hogy is lehetne? Az atomnak az iszappal ellentétben láttuk már a következményeit. Csernobilnál sem volt korrekt tájékoztatás és még ma is érezteti egészségügyi hatásait és ez a mostani katasztrófa sokkal súlyosabbnak tűnik és a mai napig folyamatban van. Egyik nap azt mondják a hírekben, hogy talán októberre rendbehozzák az erőművet, de az emberek meg jövő hónaptól talán már visszaköltözhetnek. Kísérteties a hasonlóság... Hogy is volt nálunk? Az embereket visszaköltöztették, de az iszap még mindig ott van. Az atom nem játék, ahogy az iszap sem az...

Kapcsolódva az előző számunkban megjelent két albumajánlóhoz jöjjön még egy emigránsokból álló csapat Berlinből, a Rotfront, akik a helyi Kaffee Burgerben játszanak rendszeresen. Magyarországi látogatásaik állomásai a fesztiválok, az A38 hajó; rendszeresen megfordulnak a Gödör-klubban, de az Európa Pont Tájékoztatási Iroda nyitóbuliján is a Rotfront volt a főattrakció.