Lassan tíz éve élek itt .Először csak a munkám kötött ide, majd a család, a gyerekek.
A mindig napos budai oldalról nézve ez csak egy koszos városrész, mégis szeretem. Gyakran indulok hosszabb vagy rövidebb sétákra esténként, ilyenkor úgy érzem magam, mint Kölcsey a huszti vár romjainál. Megállok, és elmerengek azon, hogy néhány évtizeddel ezelőtt Kőbánya vidám és pezsgő városrész volt.
Mára minden megváltozott. A gyárak kapuiban nem szívják a cigit a melósok, nem passzírozzák egymást reggelente a villamoson, nem sietnek csendben hazafelé az éjszakai műszak után. Sötéten állnak a gyárak, gaz nő a kémények tetején, kitörve az ablakok. Halálra ítélt helyek, amelyek romos mementói egy olyan világnak, amikor a munka és a tisztes megélhetés nem pusztán választási ígéret volt. Lehet szidni, mocskolni, gyalázni azt a kort. Lehet, hogy koszos és elnyűtt volt a melós ruhája, kevés volt a fizetése, de volt munka, amiből szerényen, de meg lehetett élni. Read More Ma a többség bagóért adja el magát, miközben az országot a szakadékba irányító fideszesek százai vágnak zsebre milliós fizetést. Amíg ők szemmel láthatóan is zsírosodnak, Kőbánya haldoklik. Lakásom mellett a dél-afrikai multi kezébe került sörgyár vegetál.
Tudományos értekezésre nem vállalkozom, suszter maradjon a kaptafánál: író vagyok, vállalom a szubjektivitást. Az én személyes élményeimről próbálok számot adni. Az egész időszakot belengte a pofára esés érzete. 1948-ban rádöbbentem, hogy alig három évig tartó szabadság után ismét utolért a totális diktatúra a Rákosi rendszer képében. „Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét” – írta, akkor már tizenkét éve, József Attila, s én pontosan tudtam, miről beszél. Azóta készültem egy rendszerváltásra. De nem erre. 
Ez traumatikus vereség volt az MSZP-nek. Úgy éreztük magunkat, mint a padlóra küldött bokszoló. Az ember először keresi, hol tántorodott meg, mi volt a probléma. Helyzetünk nem egyszerű, mert a Fidesz azóta sem hagyta abba az ütlegelésünket. Persze a politikában az ember ne várjon sportszerűséget. Elpusztítani azonban nem tudtak minket, mert szavazóbázisunk kitart mellettünk. Egymillió szavazó azért egymillió szavazó. Mára magunkra találtunk, és stabilan mi vagyunk az ellenzék vezető ereje. Amit személyesen hiányolok, az a rendszerkritika.
Fujimorit!” Hasonló ünneplések kezdődtek Peru-szerte. Egyik helyen elégették Fujimori képmását.
Ez a testület volt, amely elsőnek „kiverte a biztosítékot” az embereknél, amelynek létezése gerjesztette az első komolyabb civil tüntetést a kormány ellen és segítette az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla) csoport létrejöttét.
Mi a munka világában az alkalmazotti oldalon állunk. Ki vagyunk szolgáltatva munkáltatóinknak. A rendvédelmi dolgozók abban a speciális helyzetben vannak, hogy munkáltatójuk a mindenkori kormány. Ő hozza meg a tevékenységük kereteit és irányát meghatározó döntéseket. Mi nem tehetünk mást, mint alkalmazkodunk a döntésekhez.
először a tüntetők és a rendőrpajzsok közötti területen. Amikor a görög nép megelégelte az értelmetlen megszorító politikák sorozatát.
éppen egy évvel ezelőtt ült a TV2 Mokka stúdiójában, ahol az elérzékenyült műsorvezetőnek magabiztosan kijelentette, hogy megoldják a devizahitelesek problémáját.
pontján a szárazföldi hadsereg tábornokai egy csoportjának és a jobboldali politikai erők sokféle árnyalatának lázadása. A cél a köztársaság februárban nagy többséggel megválasztott kormányának megdöntése, a hatalom megszerzése, az 1931-ben született Második Spanyol Köztársaság társadalomátalakító lépéseinek fölszámolása, a tengelyhatalmak holdudvarában működő tekintélyuralmi rendszer létesítése volt. 
Azért azt nem gondoltam, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetéséig el fognak jutni. 
