Szeptember végén a Kispesti Munkásotthonban szervezte meg konferenciáját az Ökopolisz Alapítvány. Nagyjából 100 fő vett részt a rendezvényen, ahol politikusok, szakemberek és egy Európa Parlamenti képviselő is felszólalt, sőt a délután folyamán velem egy szekcióbeszélgetésre ült be. A megnyitón Kaufer Virág országgyűlési képviselő elmondta, hogy 2009 óta egymásra találtak a ökologiai mozgalmak és a szakszervezetek (1999-es seattle-i csata) és ennek jegyében tartják meg mai rendezvényüket, szakszervezeti és az ökológia mozgalmak képviselőivel.
A válság kirobbanása óta három év telt el. Nem tudni, hogy a recesszióban éppen hol tartunk. Hogyha az eurózóna válságát tekintjük, úgy néz ki, még eltart egy darabig. A gazdasági válság nyilván hatással van arra a széles rétegre is, amely az országhoz hasonlóan szintén eladósodott és az érdekükben tett intézkedések nyilván összefüggésben vannak a részükre adott segítség nagyságrendjével.
Nagyobban, mint a Nagy Gazdasági Világválság óta bármikor. A 2008-ban kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válsággal kapcsolatban egyre gyakrabban felmerül a kérdés, hogy az valóban rendszerszintű változáshoz vezet-e majd, avagy beilleszkedik-e a kapitalizmus rendszeres válság – konjunktúra - válság ciklusaiba? (Ez utóbbiból Barry és Eichengreen több mint százat azonosított csak a második világháború óta!) A kérdés megválaszolásához vissza kell mennünk időben.
“Semmit sem veszthetünk, nincs tető a fejünk felett, nincs földünk, munkánk, élelmünk, orvosi ellátásunk és oktatási rendszerünk. Nincs jogunk a demokratikus önrendelkezéshez, az idegen érdekektől való függetlenséghez és a jogaink védelméhez. De ami elég, az elég: a nemzet valódi alapítóinak leszármazottai vagyunk, és keresztes hadjáratot hirdetünk, mert ez az egyetlen lehetőségünk az éhhalál elkerülésére.” - áll a Zapatista Népi Felszabadítási Hadsereg (EZLN) 1993-as hadüzenetében.
Vannak megosztó, a társadalmi csoportokat egymás ellen hangoló politikai irányzatok és vannak amelyek az együttműködést helyezik előtérbe. Amikor sok a baj, a probléma és sokan keresnek felelőst a meglévő gondok miatt, akkor gyakran kerülnek előtérbe a gyűlöletmozgalmak. Azon próbálkozások, amelyek etnikai vagy vallási alapon magyarázzák meg a társadalmi bajokat. Bűnösnek olyan csoportokat állítanak be, amelyek kiszolgáltatott helyzetük vagy hagyományos üldöztetésük miatt jobban kézre esnek a bűnbakképzés során, mint azok, akikre valóban mérgesnek kellene lenni.
“A Tea Party mozgalomtól Orbán Viktorig és Bojko Boriszovig a tőke politikai képviselői döbbenten észlelik korábban marginális eszméik diadalát: politikájuk áldozatainak TÖBBSÉGE lelkesen támogatja őket, ha biztos lehet benne, hogy az áldozatok KISEBBSÉGE megfelelően csattanós pofonokat kap. A baloldal és a szélsőbaloldal mindenütt az utcán van már százezerszámra: Madridtól és Athéntól és Londontól („Világ bolti fosztogatói, egyesüljetek!” – írja ígéretesen Slavoj Žižek barátom) Santiago de Chiléig és Tel Avivig tüntet, sátorozik, szellemesebbnél szellemesebb transzparensekkel bosszantja… ó, nem az ellenfelet, hanem a rossz lelkiismeretű liberálisokat; de politikai, AZAZ hatalmi „projekt” nélkül nem megy semmire.
Semmiféle újságírói demagógia nem szükséges ahhoz, hogy a fenti címet papírra, pontosabban a laptopom képernyőjére véssem. A Fidesz csődbe vitte Pest megyét.Nem fizetési gondok, nem késve kifizetett villanyszámlák, hanem zárolt számlák, kikapcsolt internet, közétkeztetések kiiktatása, azaz koplalás van, amit a szakzsargonban nemes egyszerűséggel csak csődnek neveznek minden cifrázás nélkül.
Az ősszel újra induló, immár harmadik évét taposó BÉKA Filmklubban Ken Loach 2007-es filmjét a „Szabad világot” nézhetjük meg. A rendező elkötelezett baloldaliként az angol lumpen-proletariátus hányattatásairól, újabban a bevándorlók és a bennszülöttek kapcsolatáról forgat filmet (Még egy csók). Ezért nem csodálkozom azon, hogy tekintélyes életművéből mindösszesen négyet lehet megszerezni a hazai piacon. Ebből az írországi szabadságharcot körüljáró, az angol kegyetlenségekkel szembenéző, nálunk valamiért nacionalistának beállított filmje a legismertebb – persze az is lehet, hogy a kritikusok nem figyeltek fel az orvos és a mozdonyvezető kommunista mivoltára. 
Egy hónappal ezelőtt azt írtam, hogy „pártunk és kormányunk” futószalagon gyártja és nyomja le a torkunkon a narancsos buktákat. Távol álljon tőlem a jövendőmondó táltos szerepköre, de piszkosul igazam lett. Szeptember hónapban olyan szociális szőnyegbombázást kaptunk a nyakunkba, hogy ahhoz képest a Bokros-csomag virágesőnek tűnik. A mai magyar valóság sokkoló. Gyerekeink nem mehetnek olyan egyetemre, ahol használható diplomát adnak a kezükbe. Keményen fizetni kell majd a jövendő orvosoknak, jogászoknak és közgazdászoknak. Ne legyen illúziónk.
Berlin választott. A német fővárosban, egyben önálló tartományban szeptember 18-án tartott helyhatósági választáson ismét a szociáldemokraták nyertek, így Klaus Wowereit főpolgármester harmadik ötéves mandátumának kezdhet neki a szenátusnak otthont adó Vörös városházán. Az 58 éves, nyugat-berlini születésű, nyíltan meleg Wowereit 2001-ben húszéves kereszténydemokrata uralmat tört meg, személyes népszerűsége pedig olyannyira töretlen, hogy neve a Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) 2013-as kancellár-jelöltjeként is fölmerült.
Árok Kornél 1997. január 1-én szerelt fel a kaposvári tűzoltóságon. 2009-ig vonulós tűzoltó feladatot látott el. 2009 augusztusától csak a szakszervezeti ügyekkel foglalkozik. 2010 áprilisa óta a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének az elnöke. (Az interjú még a D-day előtt készült a szakszervezeti vezetővel. - szerk -)
A jobboldali kormányzat és a jobboldali önkormányzatok az elmúlt másfél évben megmutatták, hogy sok más társadalmi csoport mellett a fiatalok bizalmára is méltatlanok. Egyik szimbolikus döntés volt részükről a Zöld Pardon nevű budapesti szórakozóhely bezárása, elbontása és helyére országzászlóval ékesített jobboldali kultuszhely létesítése.
"Orbán takarodj" skandálta tegnap a Miskolcon mintegy másfélezer összegyűlt tüntető tegnap délután. A felszólalók között volt a Szocialista Párt elnöke is, aki azt kérdezte, hogy jobban élnek-e az emberek, nőtt-e a fizetésük, javult-e a közbiztonság, több lett-e a munkahely, erre a tömeg hangos nemmel válaszolt.
A kormány – az uralkodó osztály akaratának végrehajtója - folytatja a kizsákmányoltak elleni totális támadást. A Munka Törvénykönyvének tervezett átalakítása az életkörülményeink elleni offenzíva újabb állomása. A legelesettebb rétegek – munkanélküliek, nyugdíjasok, hajléktalanok - után a burzsoázia új célpontja a dolgozók egyre szűkülő tábora. Az új törvények hatására a munkavállalók kiszolgáltatottsága a végletekig nő.
Egyre többet hallani olyan híreket, hogy ez vagy az a térség, helyi pénz kiadását tervezi, vagy valósította meg. Az első ilyen komolyabb kezdeményezés a „Soproni Kékfrank” volt, de hallani már Rábaközi Tallérról, Balatoni Koronáról, Dunamenti Koronáról, Cívis Pengőről stb. Ott kellene kezdenünk, hogy tisztázzuk, hogy ezek a helyi pénzek valójában nem is pénzek, mivel pénznyomtatási joga csak a Magyar Nemzeti Banknak (kibocsátási joga meg már neki sem, mivel azt a nemzetközi bankvilág szabályozza jó ideje), ezért a helyi pénzek csak „pénzhelyettesítő utalványnak” minősülnek. Jogi szempontból nagyjából egy szinten mozognak a más ismert étkezési utalványokkal.
Kállai R. Gábor íróval, az Eszmélet szerkesztőjével a baloldal múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk egy kávé mellett. Közösen kerestünk választ arra, hogy a magyar jobboldal miként tudott egy marginális ellenkultúrából az országot vezető irányzattá válni.
Az szja változás miatt az alacsony és az átlagos jövedelműek rosszabb helyzetbe kerültek már hónapokkal ezelőtt és itt van az újabb népnyúzás is.
Lassan két hónapja már Kertész Ákos ominózus cikkének, mely miatt a szélsőjobboldal sikítva követeli az idős író Kossuth-díjának visszavételét (magyarságát már rég elvitatták tőle), míg a baloldal rezignált meg nem értéssel magára hagyta Kertészt. Újra átolvasva Kertész eredetileg az Amerikai Népszavába szánt nyílt levelét megdöbbenve tapasztalom, hogy mindenről vitáznak azóta az írott és nyomtatott sajtóban csak éppen Kertész gondolatairól nem.
