A NAP KÉPE
A világ vezetői a G8-ak csúcstalálkozón együtt nézték a Bajnokok Ligája döntőt. Bezzeg, amikor a világ sorsáról van szó, akkor nem ilyen izgatottak!
Franciaországban tizenhét év után szocialista köztársasági elnök léphetett hivatalba. Németországban pedig a szociáldemokraták szerepelnek jól a tartományi választásokon. A szakértők nem az SPD kormányra jutásának esélyéről vitatkoznak, inkább arról, kivel kormányoznak majd a szocdemek szövetségi szinten. A brit Munkáspárt nagy győzelmeket aratott a minapi helyhatósági választáson. A baloldalba nem csak az erő tért vissza, hanem a baloldaliság szellemisége is. Az előbb felsorolt sikerek alapja a szegénység legyűrése és az egyenlőtlenségek csökkentése iránti igény volt, valamint a növekedés középpontba állítása a megszorításokkal szemben.



Alulírottak Balázs Melinda, és Grószné Zsóri Irén, a Pusztaottlaka – Medgyesbodzás – Medgyesegyháza START közmunkaprogrammal kapcsolatban kifogást, észrevételt megfogalmazók nevében, az alábbiakról kívánjuk a nyilvánosságot tájékoztatni: A megjelent újságcikkek, nyilatkozatokat követően egyrészről megtapasztaltuk a többség szolidaritását, rokonszenvét, azért, hogy kiálltunk önmagunk és mások emberi méltóságáért, jogaiért, másrészről pedig a manipulált ellenszenvet, amit minden bizonnyal azok tápláltak, akiknek az érdekeit sérti, hogy a nyilvánossághoz fordultunk.
Megjöttünk. Szép kirándulás volt, elég sokba is került, de végre vége a körutazásnak, és pont ugyanott szállhatunk ki a Nemzet Gyorsnaszádjáról, ahol 1998 augusztus 10-én felültünk rá. Igaz, akkor még nem tudtuk, hogy 14 évig tartó körútra váltottunk jegyet, és azt se gondoltuk, hogy a tatvégi pottyantós fülkében fingás helyett forradalmat robbantunk ki. De sebaj, a lényeg, hogy minden változatlan, és 14 év elteltével is ugyanazok mutyiznak, akik akkor is mutyiztak mikor elindultunk.
A magyar sajtóban keveset írnak a görög baloldal politikai céljairól. Egy sort sem írtak például arról a levélről, amit Alexis Ciprasz írt Barrosonak. Mi most magyarul közöljük
Bizonyára értesültetek arról, hogy 2012.05.04-én a Nemzeti Civil Kontroll Polgárjogi Mozgalom szövetségre lépett a Kásler Árpád által alapított Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetével (BAÉSZ), és a Rendszerváltó Mozgalommal (RVMP).
Az utóbbi időben – főleg a devizahitelezés miatt – egyre „könnyebb” hajléktalanná válni. A Fidesz kormánynak (is) köszönhetően a szegénység egyre csak nő és fokozódik a kilátástalanság. Budapesten például több ezren élnek közterületen. Állandóan. És több 10 fő fagy meg minden évben az utcán. És közben tudjuk, hogy közel 2000 db üres önkormányzati ingatlan van csak Budapesten! Ezek üresen állnak KÖZtulajdonban vagy rosszabb esetben kimutyizva haveroknál. Úgy gondoljuk, hogy ez a helyzet tűrhetetlen, ez pazarlás.
György Katalinnal, a rokkantak egyik polgárjogi aktivistájával beszélgettünk a társadalmi csoportjukat érintő kormányzati döntésekről.
Egy önkormányzati lakás elfoglalását hirdették meg ma estére a Foglalj helyet! mozgalom kiötlői, civil aktivisták. A „hadművelet” a Blaha Lujza térről indult és a Dob utcában ért véget. A lakásfoglalókat hamar megállították a rendőrök. Körülbelül hatvan ember - többségében civil aktivista - célozta meg a Dob utca 19. szám alatti műemlék épületet, ami évek óta üresen áll (egy ideje nem önkormányzati, hanem magántulajdonban van). Képletesen jót akart bulizni a társaság, valójában viszont a fővárosban üresen álló ingatlanokra akarták felhívni a figyelmet akciójukkal.
Ezt a következtetést csak a saját szemszögemből fogom megközelíteni, valahogy nem tud érdekelni a szerkezetátalakítási, és a gazdasági válsággal magyarázott semmilyen kifogás. Eddig is romokban volt a pazarló egészségügy, de ahogy sajnos belekerültem a fogaskerekei közé mint szemlélő egy elfogult következtetést tudok csak levonni, és a következményeket is egyoldalúan taglalom, még ha egy kicsit durvának is tűnik a végkövetkeztetés.
Kádár János születésének 100. évfordulója és a Horthy nosztalgia csúcsra járatása adja a kérdést: „Melyik oldalra álljunk?” Annak ellenére, hogy az aki ezen sorokat írja, minden szempontból megveti Horthyt és ugyanakkor Kádárt egy sok szempontból példaértékű államférfinak tartja, a válaszunk mégis az, hogy: „egyik oldalra sem kell állnunk”. Miért? Egyszerűen azért, mert másként nem léphetünk túl azon a kultúrharcon, mely két évszázada mérgezi a mindennapjainkat. Honnan induljunk? Messziről.
A magyar államszervezetet 1950 és 1970 között az uralkodó párt (MDP, MSZMP) vezető szervei és tisztségviselői közvetlenül irányították. Az alkotmányos rend szerint az állami szervezetrendszerek vezetésre az alkotmányban kijelölt állami szervek, valamint az ezek élére választott, illetőleg kinevezett állami tisztségviselők voltak a jogosultak. A valóságban a párt vezető szervei (politikai bizottság, központi bizottság, ágazati és területi pártszervezetek) gyakorolták az irányítást az állami szervek és emberek felett. A politikai normák mindennap felül írták a jogi normákat.
A május 5.-én tartott parlamenti választások igazi nyertese, a második helyen végzett Radikális Baloldali Koalíció, a Sziriza (SYRIZA) volt. Az ország legnépszerűbb politikusa Alekszisz Ciprasz, a párt vezetője a görög és az európai lapok címoldalára került, amikor Karolosz Papuliasz államfő kormányalakításra kérte fel. A politikus 1974-ben, Athénben született. A görög főváros Műszaki Egyetemén szerzett építészmérnöki diplomát, de csak néhány évig dolgozott szakmájában. Középiskolás korában, a nyolcvanas évek végén bekapcsolódott a kommunista ifjúsági mozgalomba, később a párt tagja lett. Vezető tisztséget töltött be az Országos Diákparlamentben is.
A FIR (Ellenállók Nemzetközi Szövetsége) a belga Veterán Intézet, és az Auschwitz Alapítvány Brüsszelből Auschwitz-Birkaneuba 1000 fős, az Európai Unióból érkező nemzetközi ifjúsági zarándokvonatot indított II. Albert belga király támogatásával a Győzelem napjához kötődően május 5-én. Az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének valamint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke, Hanti Vilmos május 8-án Auschwitzban, az egykori haláltábor helyszínén mondott beszédet a belga miniszterelnök társaságában.
Miközben a görögországi események egyre inkább egy demokratikus, azaz választások útján történő valódi (!) forradalom irányába mutatnak, aközben idehaza szinte semmit nem tudunk arról, hogy kik a szereplői ennek a folyamatnak, milyen követeléseik vannak.










